“STORIE ALFA ROMEO” ÖTÖDIK RÉSZ:
AZ ELSŐ ALFA ROMEO GIULIA
A RENDŐRSÉGI SZEDÁN

Az állami rendőrségnél rendszeresített autó

A háború utáni Olaszországban az Alfa Romeo autói bizonyították, hogy a közutakon és a versenypályán sincs náluk gyorsabb. Megvolt minden műszaki és szombolikus adottságuk ahhoz, hogy a rendőrség autóivá váljanak. Az 1950-es évektől hivatalosan is megválasztották a veszélyhezetekre reagáló egységek hivatalos autójának. Volantinak hívták őket, a lakosok hamar hozzászoktak a jelenlétükhöz, és újabb beceneveket adtak nekik: az állami rendőrség autóit Panterának, párducoknak, a csendőrség járműveit Gazelláknak hívták és hívják ma is. Ezzel a két metaforával jellemzték agilitásukat és erejüket.

 

Az Alfa Romeo egy életstílus

Az évek során az Alfa Romeo kapcsolata a rendfenntartó erőkkel párhuzamosan fejlődött a márka saját történelmével. Orazio Satta Puligának hatalmas szerepe volt ebben a folyamatban. Neki tulajdonítható a következő idézet: “Rengeteg autógyártó van, amelyek közül kiemelkedik az Alfa Romeo. Ez egyfajta szenvedély, lelkesedés a közlekedési eszközök iránt. Egy életstílus, egyfajta elképzelés az autóról.” Orazio a kisiparos cégből egy modern gyártót hozott létre, és megteremtette az Alfa Romeo tömegtermelésének alapjait.

 

Giulia, a forradalom

Satta Puliga és csapata olyan autót tervezett, amely jóval meghaladta korát. A Giulia egyike volt az első autóknak a világon, amelynek padlólemezét úgy alakították ki, hogy az első és hátsó elemek elnyeljék a rezgéseket, ütközésből származó energiákat, az utascella pedig rendkívül szilárd volt, hogy megvédje a benne ülőket. Ezek a megoldások csak jóval később váltak kötelező előírássá. A Giulia formaterve szintén forradalmi volt. Kompakt, jól elosztott arányok és egyedi stílus jellemezte. Elejének alsó része és a csapott hátsó traktus tervezésénél aerodinamikai szempontok játszották a fő szerepet. A Giulia bemutatkozó szlogenje is úgy szólt: “A szél tervezte”. Később a Giulia igazi olasz ikonná vált.