Az Alfa Romeo két ikonikus típusa is kerek évfordulóját ünnepli 2024-ben. Idén tölti be hetvenedik életévét az imádott Giulietta Sprint: egy romantikus legenda, amelyet rajongói csak úgy neveztek: „la fidanzata d’Italia” (Olaszország barátnője), és amely a Bertone, valamint Franco Scaglione dizájner mesteri stiláris tudásának csúcsát képviseli.

Ugyancsak ünnepel a legendás Alfetta GT, a márka történetében mérföldkőnek számító, rendkívül sikeres Alfetta szedán Giorgetto Giugiaro által megalkotott kupéváltozata. Az Alfa Romeo Centro Stile két hivatalos logóval köszönti a jubiláló modelleket, minimalista, elegáns vonalakkal keltve életre a maguk idejében ikonikusnak számító, imádott autókat.

A két ünnepi logót különböző színekben rajzolták meg, és változatos alkalmakkor fogják használni azokat, az Alfa Romeo kommunikációs tevékenységeitől kezdve a márkaklubok által világszerte szervezett eseményekig.

Az Alfa Romeo Aresében működő gyári múzeuma exkluzív programokkal emlékezik meg a két kerek évfordulóról; a rajongók részvételével megszervezett felvonulásoktól kezdve a kulisszák mögé betekintést engedő Backstage előadásokig, és így tovább. Az ünnepségsorozat a kihagyhatatlan III. Tribe Days rendezvényen (október 5-6), a mugellói körpályán éri majd el csúcspontját.

Alfa Romeo két kulcsfontosságú évfordulóval indítja a 2024-es évet. Az 1954-ben bemutatott Giulietta Sprint idén tölti be hetvenedik évét, míg az Alfetta GT 1974-es világpremierje óta pontosan fél évszázad telt el. Két közkedvelt és igen keresett modellről van szó, amelyek a maguk módján emlékezetes korszakokról mesélnek, hiszen pályafutásuk az olasz autóipar történetének különleges pillanataival esett egybe.

Az ünnepi alkalomra az Alfa Romeo Centro Stile két speciális logót tervezett és mutatott be ennek a kettős jubileumi évnek a kezdetén. A társadalom kollektív tudatába beépült modelleket ábrázoló logókkal márkaklubok rendezvényein, gyári programokon találkozhatunk majd 2024 folyamán. Stílusos jelképei ezek az emblémák annak a szeretetnek, amivel a márka rajongói a funkcionális szépség és a nemes, olasz sportosság ezen két ikonját fogadják.

Ezért ezeken a rajongói rendezvényeken, ahogy a márka hivatalos kommunikációs tevékenységeiben is, hivatalos emblémaként fog megjelenni az Alfa Romeo Centro Stile grafikai alkotása.

A minimalista, elegáns vonalvezetésű logópáros a két modell körvonalait ábrázolja, kiegészítve a típusnevekkel, amelyekhez ráadásul az autókon eredetileg alkalmazott betűtípust használták. A logót az ünnepi dátumok teszik teljessé. Az Alfa Romeo Centro Stile mindkét logót különböző színekben készítette el, így a legváltozatosabb helyzetekben és célokra alkalmazhatók.

Ünnepség az Alfa Romeo gyári múzeumában

Az Alfa Romeo aresei múzeumának naptárában már most megtalálható két olyan esemény, amelyek ezekhez a fontos évfordulókhoz kapcsolódnak. A múzeum még 2018-ban indította útjára Backstage előadás-sorozatát, amelyben korábban kiadatlan forrásanyagok segítségével térképezik fel az Alfa Romeo történetét. Ezek egyrészt a gyári archívumban felkutatott iratokon, másrészt azoknak a történészeknek, tervezőknek, tesztpilótáknak és szerelőknek a visszaemlékezésein alapulnak, akik aktív szerepet játszottak az adott jármű létrejöttében, vagy alapos ismeretekkel bírnak a projektről.

Május 5-én, vasárnap az Alfetta GT lép a reflektorfénybe, míg a Giuliettára június 2-án kerül sor. Az előadásoknak a múzeum Giulia auditóriuma ad otthont; a szakmai programot a kérdéses Alfa Romeo modell tulajdonosainak részvételével megvalósuló felvonulás előzi meg.

A Backstage előadások pontos programja hamarosan megtekinthető a museoalfaromeo.com weboldalon.

Az ünneplés az idén harmadik alkalommal megrendezett Tribe Days rendezvényen éri majd el a csúcspontját. Azon az eseményen, amely kihagyhatatlan minden autórajongó számára, az Alfisti rajongótábortól kezdve a márkaklubokon át a gyűjtőkig, a lelkes rajongóktól az érdeklődőkön át mindazokig, akik szenvedélyes rajongást táplálnak a márka iránt.

A két modell története:

Giulietta Sprint (1954): kétség sem férhet hozzá, hogy az Alfa Romeo az „Olaszország barátnőjeként” becézett Giulietta bevezetésével vált meghatározó autóipari szereplővé. Az Alfa Romeo 1952-ben egyetlen típust gyártott – ez volt az 1900-as –, ezért a kisebb lökettérfogatú motorral szerelt, de modernebb típus ötlete nyitott fülekre talált.

Miután elvetették egy 350 cm3-es kisautó gondolatát, majd egy 750 cm3-es, elsőkerék-hajtású modell tervei sem jutottak el a kidolgozásig (habár a 750-es típusjelzést későbbi projektekben felhasználták), 1952 augusztusára nyilvánvalóvá vált, hogy az új modell hagyományos hajtásláncot kell, hogy kapjon, orrmotorral és hátsókerék-hajtással. Egy éven belül elkészült az első prototípus: a kompakt kupét Ivo Colucci karosszériatervező műhelye alkotta meg, motorja 1100 cm3-es soros négyhengeres volt, alumínium blokkal és dupla felülfekvő vezérműtengellyel. A lökettérfogatot később 1,3 literre (1290 cm3) növelték. Az egy porlasztóval szerelt erőforrás 65 lóereje 165 km/óra végsebességet tett lehetővé, ám pályafutása végén, 1958-ban a dupla porlasztóval szerelt modellváltozat már 79 lóerőt adott le, végsebessége pedig elérte a 170 km/órát. A sebességváltó és a differenciálmű háza egyaránt alumíniumból készült. A spirális hűtőbordákkal ellátott dobfékeket az Alfa Romeo 1900-ból emelték át.

1954 elején már célegyenesben járt a projekt, ám mára csupán néhány vázlat és pár kezdetleges prototípus maradt fenn. A Finmeccanica azonban bejelentette, hogy néhány részvényes számára meghatározott számú autót készül átadni. A patthelyzetet az a Rudolf Hruska oldotta fel, akit nem sokkal korábban kért fel Giuseppe Luraghi, hogy szervezze át a gyárat, lehetővé téve napi 50 darab Giulietta legyártását. Egy külső karosszériaépítő kis szériában kupéváltozatokat gyártott, amelyeket arra az időre adtak át az ügyfeleknek, amíg a szedán érkezésére vártak. Az ipari helyreállítási intézet némi bizalmatlanságot követően elfogadta a javaslatot: a vázlatokat a Boneschi, a Boano és a Bertone kapta meg. Ez utóbbi Franco Scaglione formatervező támogatásával rajzolta meg a kompakt, arányos autót, amely minimalista, ugyanakkor kifinomult és sportos vonalakkal rendelkezett: ez volt a Giulietta Sprint.

Az autót a Torinói Autószalonon mutatták be 1954. április 21-én. Két héttel korábban azonban a bennfentesek és a hatóságok részére már tartottak egy előzetest a portellói udvarban, ahol két színész ugrott ki egy helikopterből, Shakespeare Rómeójának és Júliájának öltözve.

A Giulietta bemutatása pillanatától fogva felforgatta a piacot. Olyannyira, hogy néhány nap után fel kellett függeszteni a modell forgalmazását: a gyár elérte kapacitásának határait. A sportos, tetszetős vonalak mellett a menetdinamika is sikerre predesztinálta a modellt: az autó képességeire korábban nem volt példa a méretosztályában, így a Giulietta felsőbb osztályokból is csábított át vevőket az Alfa Romeóhoz.

Ez az Alfa Romeo életében és az autóipar történetében egyaránt fordulópontnak bizonyult. A Giulietta különböző kiviteleiben tizenegy éven át maradt gyártásban, ez idő alatt összesen 177 513 példányban készült, ebből 24 084 darabot tettek ki a Sprint változatok.

Alfetta GT (1974): Az Alfetta bemutatás után két évvel bemutatkozott a modell kupé változata, amelynek nem kisebb feladatot szántak, mint hogy annak a legendás, kiemelkedően népszerű Bertone kupénak a helyébe lépjen, amit még 1963-ban tervezett Giorgetto Giugiaro, a Giulia sportváltozataként.

Az Alfetta GT 1.8 azonban 110 mm-rel rövidebb tengelytávot kapott, a futóművet pedig sportosabbra hangolták. A karosszériát ezúttal is Giugiaro tervezte, ám ezúttal már saját cége: az Italdesign képviseletében. A különösen modern vonalvezetésű modellt részben megelőlegezte egy néhány évvel korábban bemutatott prototípus; az 1750 GTV alapjaira épülő jármű magasra húzott fastback fara egy jelzés értékű légterelőben ért véget. A vonalak feszesek voltak és szögletesek, a négy mélyen ülő fényszóróval szerelt orrkialakítás határozott kiállást kölcsönzött a modellnek. A végső formatervben az Alfa Romeo Centro Stile keze is benne volt. A vezetőülés maga is ezt a sportos hangvételt tükrözte: a mély, pihentető üléspozícióhoz egyetlen nagyméretű műszer: a vezető előtt elhelyezett sebességmérő társult. A fordulatszámmérő és a további, másodlagos órák a műszerfal közepén kaptak helyet.

Az Alfetta GT-t sokkal inkább GT túraautónak szánták, mint extrém versenyautónak, ezért komoly figyelmet fordítottak a praktikus részletekre: tágas utasterében akár négyen is elfértek, a hátsó oldalablakokat le lehetett engedni, a méretes csomagtartó könnyen megközelíthető volt a csomagtérfedélen keresztül.

Az Alfa Romeo már 1975-ben módosította az Alfetta GT műszaki paramétereit: a korábbi 122 helyett 118 lóerőt adott le (5500 helyett 5300/perc fordulatszámon.) Egy évvel később bemutatkozott a 109 lóerős, 1,6 literes motorral szerelt, leegyszerűsített felszereltségű belépő modell (amely azonban csak 1980-ig maradt gyártásban), valamint a kétliteres GTV (a brit piacon GTS.)

A modell gyártása 1986-ban véget ért, különböző változataiból összesen 136 275 darab készült.